Most, hogy kiírtam magamból Petőfit sokkal jobban érzem magam. Tényleg. Ezért szeretek ide írni. Végigolvasva, azért elég durva, hogy ennyi mindenre ilyen pontosan emlékszem. Ezen is sokat gondolkoztam. Mert a házasságomból, már egy csomó mindenre nem emlékszem. Azt hiszem ez azért van, mert az agyam ilyen zseniálisan működik. Ami rossz, az egy idő után törlődik. Megszoktam, hogy az életem nem jó és ezekről, ha akkor nem beszéltem, gyorsan el is felejtettem. Ez viszont, még ha így is végződött jó dolog volt az életemben. Jó, hogy leírtam, mert tudom, hogy néhány év múlva, már nem így fogok rá emlékezni. Legfőbb kritikusom szerint, nevezzük csak BFF-nek ez a legcsapongóbb írásom. Néhány helyen változtattam is. És szerinte ezt még nem zártam le. Hát hogy is tehettem volna. Ehhez idő kell. Csak nálam minden olyan lassan megy!